musi-musi és a gombácskák

Interjú a Musi-Musi és a Gombácskák készítőivel

Elsődleges

A WarnerMediának köszönhetően a Toonsphere meginterjúvolhatta a Boomerang legújabb sorozata, a Musi-Musi és a Gombácskák rendezőjét és producerét. Joeri Christiaent and Perrine Gauthiert többek közt a sorozatban alkalmazott animációs technikákról és az adaptáció közben felmerült kihívásokról kérdeztük.

A Musi-Musi és a Gombácskák ötlete 2015-ben született meg, amikor Elfriede de Rooster létrehozott néhány 3D-s figurát. Hogyan jöttetek ki a képbe?

Joeri: [megmutat egy figurát] Mindig van nálunk egy!

Perrine: Elfriede vette fel velünk a kapcsolatot, aki szerette volna, ha együtt dolgoznánk. Felkerestem a weboldalát, hogy megismerjem a munkásságát, és találtam egy képet erről a kis fickóról, pontosan róla [rámutat a figurára]. Olyan egyedülállónak, gyönyörűnek, szórakoztatónak és aranyosnak találtam, hogy én is úgy gondoltam: megérdemelnek egy tévésorozatot, ezért javasoltam neki, hogy csináljuk meg közösen. 2015-ben sokat dolgoztunk együtt, hogy pontosítsuk, mit is szeretne kezdeni ezzel a projekttel, mi a Musi-Musi célja. A rákövetkező évben Joeri is csatlakozott.

Joeri: Ekkor még dolgoztam az előző animációs sorozaton, ezért csatlakoztam később.

Perrine: Ez a kis figura nagyon aranyos, de ahhoz, hogy tévékompatibilis legyen, lábakat kellett neki adnunk, hogy mozoghasson, és eredetileg az arckifejezései is korlátozottak voltak.

Joeri: Igen, hozzánk hasonlóan mindenki megerősítette, milyen aranyos figurák a gombácskák, de alkalmazkodnunk kellett a tévéhez, azonban célul tűztem ki, hogy megőrizzük ezt a cukiságot. Nemcsak a lába, de a szemöldöke, a foga és sok olyan testrésze hiányzott, amely fontos a történetmesélés szempontjából. Ezekre [a testrészekre] összpontosítottam az első epizód első forgatókönyvének elkészítésekor. Rajzolás közben fedeztem fel, hogy tényleg, lábukra van szükségük, majd Elfriede-vel megbeszéltem a változásokat. A lehető legjobban meg kellett őriznem az elképzeléseit és a terveit.

Perrine Gauthier (b), Joeri Christiaen (j)
Miben mutat újat az animációs sorozatotok?

Perrine: A Musi-Musi és a Gombácskák Musi-Musi és barátai, Lilit és Chep erdei kalandjait követi nyomon, miközben a gombaközösség felfedezi, milyen szórakoztató a szabadban eltölteni az időt. Amiben újat mutatunk, az az, hogy a sorozat a közösségre összpontosít, amelyet természetesen sokféle személyiség alkot, sokféle formájú és megjelenésű gomba, valamint különböző generációk. Kicsit olyanok, mint mi: az élet különböző szakaszaiban máshogy viselkednek. Musiként születnek (láb nélküli gombabébik), ezután gombák lesznek, majd felnőnek (mush-up), végül időskorba lépnek (mush-elder). Sok humoros helyzetet szül a különböző generációk együttélése.

Joeri: Igen, az idősebb gombácskák például nem azok a tipikus öreg bölcsek. Bölcselkednek néha, de az is nagyon vicces. Olykor mérgelődnek, mélabúsak, túlzásokba esnek, néha gyerekesek, ráadásul nem korlátozottak a mozgásban: ugrálnak, karatéznak, nagyon szórakoztató velük jeleneteket kidolgozni.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel szembesültetek a készítés során?

Perrine: Egy másik szempont, amely megkülönbözteti a miénket más sorozatoktól, az a megjelenés, amin valóban sokat dolgoztunk, Joerivel mint művészeti rendező és Elfriede-vel, akivel a dizájnon munkálkodtunk. Szerintem kiváló minőségű sorozat született, és reméljük, a nézőknek tetszeni fognak a buja erdők.

Joeri: Kihívást jelentett a gazdag környezet megteremtése, de ez normális egy tévésorozat esetében, ahol különböző korlátokkal szembesül az ember. A Blender nevű 3D-s szoftverrel dolgoztunk – ez az első, hogy egy ilyen nagyobb kaliberű sorozatot ezzel a szoftverrel hozzanak létre. A renderelés jelentette az igazi kihívást, mert rengeteg elem van minden egyes jelenetben, a gazdagon megalkotott fák mellett kisebb-nagyobb növények és moha is színesíti a környezetet. Úgy döntöttünk, valósághű hátteret alkotunk, ami segít kiemelni a szereplők cukiságát.

Ötletesnek találjuk, hogy 2D-s elemeket is belevittetek a 3D-s animációba. Mi az oka ennek és hogyan jött ez az ötlet?

Ezt a technikát az előző animációs sorozatunkban is alkalmaztuk a történet felfrissítésére. Amikor egy szereplőnek valamit meg kell magyaráznia, és csak a „kamerába” beszélne vagy a barátainak mondaná, az kevésbé lenne érdekes, ezért úgy döntöttünk, hogy az ilyen helyzetekre készítünk egy teljesen más animációs stílust. A tökéletes 3D-től remekül elkülöníthető az egyszerű, már-már gyermeki rajz, ami visszaemlékezésekhez és álmodozáshoz is használható.

Mindketten dolgoztatok az Én és a lovagomon is. Az a sorozat idősebb közönséget célzott meg, 6-11 éveseket. Miben jelent mást egy kisebb gyerekeknek szóló sorozat készítése?

Perrine: A Musi-Musi és a Gombácskák 4-7 éveseknek szól, de ez országonként és csatornánként változik.

Joeri: Ha valaki megnézi az Én és a lovagomat, majd a Musi-Musi és a Gombácskákat, látni fogja, hogy nem ugyanazok a karakterek, mégis ugyanannyira szórakoztatóak. Például ott az Én és a lovagom főszereplője, Henri, aki mindig meggondolatlanul ugrik bele az akciókba, a kalandokba, ezzel vicces helyzeteket eredményezve. Amikor Musi-Musin dolgoztam, nem szerettem volna csak azért másképp kezelni a szereplők viselkedését, mert fiatalabb korosztálynak készült a sorozat.

Perrine: Nem úgy ültünk le, hogy készítünk egy óvodásoknak szóló sorozatot. Inkább arra összpontosítottunk, hogy szórakoztató műsort csináljunk.

A Musi-Musi és a Gombácskák hamarosan magyar szinkronnal debütál a Boomerangon.
Tags: , ,
You might also like:
Like this article? Share with your friends!

Read also:

Menü