ani-mánia

Segítsünk, hogy az ANI-Mánia tovább szólhasson!

AnimeMásodlagos

Létezik egy jelenleg szünetelő rádióműsor 2013 óta, amely a magyarországi anime-, cosplay- és geek-fandom számára igyekezett hétről hétre tartalmas kikapcsolódást nyújtani online, majd később a hagyományos rádiós éterben is. Ez volt az ANI-Mánia, ahol az „Anime életre kelt” – a szlogen szerint. Nagy szívfájdalom volt, amikor közel hét év után a csúnya anyagiak arra kényszerítettek minket, hogy leálljunk a műsorral. De nem adtuk fel: közösségi gyűjtésbe fogtunk, mert rájöttünk, másképp nem lehet.

Persze már most hallom a kritikákat, hogy így meg úgy miért nem folytatjuk, miért kunyerálunk mi pénzt, miért akarjuk az így is alacsony jövedelmű magyar szubkulturális réteget ezzel is sarcolni. Nos, inkább azzal válaszolok, ami a múlt, amiből lett a műsorunk, és ami miatt mindig is az volt. Így érthetőbbé válik, miért is jutottunk el idáig.

A műsor koncepciója még 2012-ben a Tavaszi MondoConon állt össze a fejemben. Akkoriban a magyar média egyáltalán nem, vagy meglehetősen pejoratív értelemben foglalkozott az animefanokkal, cosplayerekkel és geekekkel. Ezt a stigmát szerettem volna megtörni. Olyan embereket gyűjtöttem magam köré, akiket úgyszintén érdekelt, vonzott ez a világ és támogatni tudták a műsorötletemet. Végül 2013 februárjában, fél évnyi „pilot” rovat után az ANI-Mánia elindult a Pázmány Rádióban. Igen hamar közkedvelt lett ebben a rétegben.

Első alanyunk Enji Night volt, aki még akkor a fényes karrierjének előszobájában volt. Ennek és a jól megtervezett, kialakított műsornak köszönheten az említett online fogható rádiócsatornán hihetetlenül magas (az első adást 634-en hallgatták az akkori szerveradatok szerint) hallgatottsággal bírt az addigi átlag óránkénti 15-25 tényleges hallgató mellett. Árgus szemekkel figyelték már a tanáraim is az egyetemen a műsor hirtelen jött sikerét és persze annak tematikája miatt igencsak szigorúan volt górcsövezve a műsor mind szakmai, mind tartalmi szempontból, elvégre mégiscsak a PPKE-BTK „terméke” volt. Küzdelmes és nehéz volt az első másfél év. Ez idő alatt – mivel én is még csak tanultam a szakmát, pláne mivel a cosplayerek, animések nem átlag interjúalanyok az introvertáltságuk miatt – nagyon sokat küszködtünk. Egyrészt a hétről-hétre az adástervnek megfelelően legyártani a műsort, másrészt hajkurászni az interjúalanyokat (voltak olyanok, akiket hosszasan kellett kérlelni – ezt egyesek zaklatásnak minősítették, félreértve a helyzetet). Nem volt könnyű. Támogatásunk már akkor is annyiban merült ki, hogy a PPKE eszközeit használhattuk ingyen az interjúzáshoz, utómunkákhoz, a kiszállás, útiköltség, személyes csekély étel-italfogyasztás és conjegy a saját kontónkra ment mindig is.

Aztán jött két év kényszerszünet. Majd 2016-ban, amikor a néhai Citrom Rádió (online) műsoridőt adott nekünk, újra kellett szerveződnünk. Ekkor a nulláról indultam megint: hátrányom többszörös volt. Egyrészt volt egy elit cosplayer csoport, akik szívből utáltak engem (ennek okát a mai napig nem tudom), voltak olyanok, akik a véres konkurenciát látták bennünk (nem szeretném néven szólítani őket) és hergeltek ellenünk, és a magyarországi conszervezők sem éppen szívesen álltak velünk szóba. Nem kis erkölcsi, anyagi áldozatot és erőbefektetést követelt tőlem, hogy az ANI-Mánia végül visszakerült a palettára.

„Haters gonna hate” – tartja az angol rigmus, de mégis sikerült elérni a stabil hallgatóságot, és egy-egy adás átlag 1000-1500 hallgatót vonzott magával. Nem kis marketinges munka állt emögött. Végül a célt elértük: még 2016-ban az FM 87.6 Kontakt Rádió helyt adott a műsorunknak Budapest belvárosában, ami hatalmas löketet adott nekünk. Az online hallgatóság mellett megjelent a stabil földfrekvenciás közönség is, akik Terézvárosban szívesen követtek minket figyelemmel. S bár ez a rádió is a maga gyermeteg hibáival sokat rontott a megítélésünkön (műszaki problémák, adáskimaradások stb.), mégis talpon maradtunk. Küzdöttünk.

Az évek folyamán az ANI-Mánia rengeteg sikert mutathatott fel: a VIECC szerződött partnerei voltunk, több tucat külföldi híres cosplayer tette nálunk tiszteletét, voltak élő adások is, emelett megannyi conexkluzív tudósítás is. A siker nem lett volna az, ha emögött nincs pénz. Nem kevés pénz. Az elmúlt években, amióta létezett a műsor a gyártási költségek elérték a 3,5 millió forintot. És ez nem az, amire egyesek gondolnak, amikor a „markunkat tartjuk”: ez pusztán egy-egy rendezvényre való kiutazás, személyes étel- és italfogyasztás, interjúalany meghívása egy kávéra, belépőjegyek fizetése (mert sok con nem volt hajlandó sajtójegyet adni), műsormarketing, a nyereményjátékokhoz ajándéktárgyak biztosítása, eszközbeszerzés, javítás stb. és ebben nem volt egy fillér műsorvezetői tiszteletdíj. Voltak később más-más műsorvezetőim is. Tőlük sem várhattam el, hogy ingyen dolgozzanak. Igyekeztem nekik a hangjukért némi kompenzációt adni. Jelképes összeg volt, így nem is várhattam el tőlük, hogy sokáig kitartsanak mellettem.

2500 eurót szeretnénk összegyűjteni egy teljes évadra, ami voltaképpen megint csak anyagköltség. Ebbe jóformán a benzin, az esetleges szállás, catering fér bele. Munkabér jóformán semmi, legfeljebb egy-két korsó sörre való, ami azért – úgy vélem – ennyi év munkája után engem is megillet. Nem sok. Jelképes. De még ezt is feláldoznám, ha a műsorérdek így kívánná.

Éppen ezért kérek mindenkit: aki csak egyetlen euróval is, de ha tud, segítsen.

Mi szerettük ezt a műsort csinálni. Szívesen áldoztunk rá szabadidőnkből, energiánkból. Mindig lelkesen szerkesztettük a műsort és állítottuk össze hétről hétre. Készen állunk a folytatásra, de ez immáron közösségi összefogás nélkül nem megy. Nekünk sem ingyen adják a benzint, ételt, italt, ceruzaelemet. Ha a laptop vagy a hangfelvevő elromlik, a javítást sem intézik el nekünk ingyért. Nem kérünk mást: csak annyit, szólhassunk tovább. Nektek szórakozás, nekünk öröm volt az ANI-Mánia. És reméljük a jövőben is az lesz. Rajtatok múlik!

Az ANI-Mánia támogatása

PatreonPayPalKo-fi

Vörös Gábor cikke

Tags:
You might also like:
Like this article? Share with your friends!

Read also:

Menü