dc super hero girls

Interjú Lauren Fausttal, a DC Super Hero Girls producerével

Elsődleges

A Cartoon Network szeptember végén magyar szinkronnal is bemutatja Lauren Faust, az Én kicsi pónim: Varázslatos barátság alkotójának új sorozatát, a DC Super Hero Girls-t. Exkluzív interjú a producerrel, aki az új széria megalkotásának folyamata mellett beszélt a nemi előítéletek lerombolásáról és a képregények iránti szenvedélyéről, valamint szót ejtett férjéről, a rajzfilmlegenda Craig McCrackenről is.

Hogyan született meg a DC Super Hero Girls ötlete?

2011-ben kezdődött a történet. A Warner Bros. és a DC összeállt a Cartoon Networkkel, hogy rövidfilmsorozatot készítsenek a CN-nek a DC Nation műsorblokkba. Sok animátort megkerestek, hogy lássák, maradtak-e még egyáltalán szuperhősök, vagy kevésbé ismert szuperhősök, tehát nem Batman vagy Superman, akikről történeteket mesélnének el, én pedig rögtön megragadtam a lehetőséget, hogy felvessem pár tinédzser szuperhős ötletét. Öt rövidfilmet készítettem Super Best Friends Forever címmel [a továbbiakban SBFF], amelyben szerepel Supergirl, Batgirl, és nem Csodanő, hanem Csodalány. Ezek a rövidfilmek nagyon jól teljesítettek. A Warner Bros. és a DC is elégedett volt velük és megkértek, hogy az SBFF-et fejlesszem tévésorozattá, így ezen dolgoztam pár hónapig, de nem találtunk neki otthont egyik tévécsatornán sem, ezért más dolgokkal kezdtem el foglalkozni. E pár év alatt a DC és a Warner Bros. játékfigurákat akart kiadni ezekből a karakterekből és websorozatot is készített hozzájuk, ez volt az első DC Super Hero Girls. Az információim szerint a játékfigurák sikeresek lettek, de a websorozat nem hozta a várt eredményeket. Az SBFF-es munkámat felidézve megkerestek, hogy én készítsem el a rebootot. A kezdetleges lelkesedésem arra nézve, hogy tini szuperhősök történetét mesélhetem el csak növekedett az évek során, és végül a most készülő DC Super Hero Girls-ben teljesedett ki.

Rendszeresen hangsúlyozom, hogy sok történet van tinédzser szuperhősökről a képregények világában és a tévében, de ezek többsége mind a történetre épülnek. Kiderül, ki a rosszfiú, mit csinál, mit kell tennünk ahhoz, hogy megmentsük a világot, majd megmutatják, hogy mit tenne a tinédzser a szuperhős helyzetében, hogyan működnének szuperhősként, de a műsorunkban mi az ellenkezőjét mutatjuk meg. A tinédzsertől indulunk, és általános tini-szituációkra gondolunk – iskolai feladatok, barátok, család, általánosságban az élet: iskola mellett dolgozni, jogosítványt szerezni, testvérekkel foglalkozni. Ezután tesszük bele a szuperhőscsavart a tinédzser életébe. A műsor tehát a felnövésről, a tinédzserkori tapasztalatokról szól, mindezt egy szuperhős szemén keresztül nézve.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást a Super Best Friends Forever ötletének sorozattá fejlesztésében, és hogyan fért ez bele a DC palettájába?

Kreatív szempontból azt kell mondjam, hogy szerencsére nem volt túl sok kihívás benne. Mivel már kidolgoztam az SBFF-et, volt miből kiindulnom. Valójában Csodanő, Supergirl és Batgirl személyiségeit és megtestesüléseit csak átemeltem az SBFF-ből a DC Super Hero Girls-be, a Warner Bros. és a DC pedig csodálatos volt abban, hogy rengeteg kreatív szabadságot adott, így nem kellett folyton kipipálnom valamit és nem volt a kreativitásom sem korlátozva. Hagytam, hogy szabadon szárnyaljon a képzeletem és nagy örömömre szolgált, hogy mindenki támogatta és elfogadta az ötleteimet. Azt hiszem, hogy a legnagyobb kihívás az elején a karakterek külsejének a sorozat árnyalatához és érzetéhez való alakítása volt. Megpróbáltam minél jobban tévé- és animáció-kompatibilissé tenni őket, de olyan rajzstílust is kellett találnom, amely megfelelt a fogyasztási cikkek osztályának, hogy a karakterdizájnból jó játékokat lehessen készíteni. Ez volt az igazi kihívás: megtalálni azt a stílust, amely a műsor és a játékfigurák világában is működik.

Mi különbözteti meg a DC Super Hero Girls-t más szuperhősös sorozatoktól?

A sorozatunk abban különbözik más szériáktól, hogy többet fókuszálunk a tinik élményeire, és arra, hogyan élik meg a lányok a klasszikus történeteket a felnövésről, de aztán beleteszünk egy szuperhőscsavart. Az is megkülönböztet még minket, hogy a sorozatunkban elég sok a komédia és a klasszikus rajzfilmes tulajdonságok. Van egy rakat akció benne, a szereplőink harcolnak és határozottan bepiszkítják a kezeiket, de viszünk bele egy könnyed csavart és sok humort teszünk a szituációkba, illetve sok klasszikus rajzfilmes elemet, amit más akciósorozatokban nem látsz. Néhány művészünk és történetmesélőnk a humorban jobb, néhányuk az akcióban, így attól függően kapják meg a feladatokat, hogy mit szeretnénk elmesélni inkább. Így a történetmesélés mindkét oldalát meg tudjuk jeleníteni.

dc super hero girls

Hogyan határoztátok meg a célközönséget? Már a műsor elején eldöntöttétek, vagy később találtátok csak ki?

Szerintem elsősorban azért keresett meg a Warner Bros. és a DC, mert a történetmesélési módszerem vonzó egy adott közönség számára, így nem kell azon gondolkoznom, hogy kikhez szeretnék szólni. Csak leülök és kigondolom, mit szeretnék mondani, és ez alapjáraton a fiatalabb lányok számára vonzó, de olyan műsorokkal a hátam mögött, mint a Pindúr pandúrok vagy az Én kicsi pónim: Varázslatos barátság, azt látom, hogy ha érdekfeszítő és érdekes módon tálaljuk a történetet, akkor fiúk is nézni fogják, sőt, akár még felnőttek is. Nagy híve vagyok a kortalan szórakoztatásnak, így a célközönségünk ugyan a 6-11 éves lányok, de tudom, hogy lesznek idősebb lányok, fiúk és képregényrajongók is a nézők között. Ezeket a történeteket tehát igyekszem célközönségeken átívelően elmesélni, hogy mindenki élvezhesse a műsort.

A szereplők nagyon szórakoztatóak. Honnan jött az ihlet a személyiségükhöz és a kinézetükhöz?

Nagyon sok helyről. Szeretem magukkal a szereplőkkel kezdeni. Supergirl, Csodanő és Batgirl ikonikusak és mindenki ismeri őket, így olyan jellemzőkkel akartam kezdeni, amelyeket már jól ismernek velük kapcsolatban. De azt is meg akartam találni, hogy mit mondok majd ennek a karakternek a tinédzserkori tükörképéről. Csodanő tehát nagy harcos. Egy kiképzett amazon, brilliáns elme és a tinédzserkori reflekcióban osztályelső – az a lány a suliban, aki tökéletes osztályzatokat kap, minden faktot felvesz, élsportoló és azért nagyon népszerű, mert mindenkivel kedves. Őszintén kedvelik őt a többiek. De azt is láthatjuk a tinédzserénjében, hogy gyakran érzi magát különcnek és nehezen illeszkedik be, mert nem a férfiak világában nőtt fel, a lányok pedig azonosulhatnak ezzel a tapasztalással. Supergirlhöz eredettörténetet készítettem: kislány volt a Kryptonon Supermannel, Kal-Ellel, amikor a Földre küldték őket, de Superman hamarabb landolt, így mire Supergirl is földet ért, Superman már felnőtt volt. Ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik, mint Superman, de a Földön mindenki Supermant ismeri, őt pedig nagyon kevesen. Vajon hogyan érezné magát ettől egy tinédzser? Ez olyan, mint amikor van egy idősebb testvérünk, aki minden figyelmet megkap, de téged senki sem vesz észre. Így Supergirl lett a lázadó. Batgirl ellenben rajongó. Azért ő Batgirl, mert rajong Batmanért, gyűjti az összes képregényét és minden játékfiguráját, az összes ruháját a pláza Batman-részlegében veszi. De ott van még Dongó is, akit visszahúzódó, félénk lánnyá alakítottunk, Jessica Cruz, a Zöld Lámpás az aktivista, Zatanna pedig a színjátszós kocka – az a lány, akinek minden az előadásokról és a megjelenésről szól. Ebből indultam ki: kik ők szuperhősként és milyen tulajdonságaikat tudom kiemelni, hogy ismerős tinédzser karakterek lehessenek?

Tudnál mesélni azokról a kihívásokról, amelyekkel a szereplőknek szembe kell nézniük?

Úgy érzem, a tinédzserség nagyon sok szempontból univerzális dolog. Sok nő van az íróink között, így természetesen a nőiség, és az, hogy mind voltunk tinilányok mind segítettek abban, hogy belevigyük a történetbe saját tapasztalatainkat és emlékeinket. Bízom benne, hogy ezek a tapasztalatok és érzések még a mai lányoknak is relevánsak, de természetesen a környezetünkben is megnézzük, hogy mivel foglalkoznak a lányok manapság, amivel esetleg mi még nem. Nekem tizenöt éves koromban határozottan nem volt probléma például a közösségi média használata, mert még nem is létezett, de körbe tudunk nézni és meg tudjuk figyelni, hogy mi érinti manapság a lányokat, majd fel tudjuk használni a saját emlékeinket, hogy hogyan éreztünk vagy viselkedtünk tinédzserként. De vannak olyan dolgok is, amelyek kortól függetlenek. Az egyik epizódban amikor Csodanő próbálja megszerezni a jogosítványát, és az, amikor én szereztem jogosítványt nem feltétlenül különbözik a ma jogosítvánnyal próbálkozó lányok tapasztalatától.

A Csodanőhöz hasonló hősök ma már a képregényrajongók körén kívül is ismertek. Ez a külső ismertség szerepet játszik az írás során? Könnyebb vagy nehezebb-e Csodanőn dolgozni most, hogy sokan a mozifilmből ismerik?

Nem mondhatnám, hogy nehezebbé tette a dolgunkat. Azt hiszem, a film készítőiben és bennem közös, hogy rögtön az elejétől fogva imádtuk a karaktert és próbáltuk a képregényhez hűen megformálni. Csodanő már nemzedékek óta létezik, szóval sokféle forráshoz nyúlhattunk. Nem szándékoztam megváltoztatni őt, de bele szerettem volna vinni némi csavart, és habár nem specifikusan úgy próbáltam megalkotni, mint amilyen a filmben – mert a sorozaton már azelőtt dolgoztam, hogy a filmet bemutatták volna – azért kellemes meglepetés volt látni, hogy bizonyos dolgokban vannak hasonlóságok. Én tehát azt a megközelítést választom, hogy megkeresem azt, ami szerintem helyes ennek a karakternek a sorozat szempontjából, mert ő a sorozatban tini. Csak izgalmas véletlen, hogy néhány ötlet és téma hasonló.

Vannak még képregényhősök, akiket szeretnétek bemutatni a sorozat következő évadjaiban?

Igen, rengetegen vannak még a DC univerzumában. Nagyon nehéz kiválasztani, hogy kiket szeretnénk első körben bemutatni. Ahogy halad előre a sorozat, látni fogjátok, hogy egyre több és több képregényszereplőt mutatunk be. Férfi szuperhősök és női gonoszok egész garmadája áll rendelkezésünkre. Egyes szereplők csak egy-egy részben bukkannak fel, legalábbis egyelőre. De mindig is arról fog szólni a sorozat, hogy a tinédzsertémát megtartsuk. Ahogy tovább halad majd a sorozat, találkozni fogtok Harley Quinn-nel, Livewire-jel, Méregcsókkal és sok fiúval, Macskanőt pedig már láthattátok. Látni fogjátok még Flash-t, Steve Trevort, a Zöld Íjászt. Aztán lesznek olyan gonosztevők, mint Destro, akihez tinédzserkori szemszöget és helyzeteket is tervezünk, amikor ők szembenéznek a gonosszal és próbálunk minél több karaktert megfiatalítani. Ekkor a felnőtt szereplőből tinédzser lesz, a tiniből pedig gyerek.

Mi a legjobb abban, hogy tizenegy percben kell elmesélni a történeteket?

Szeretek nagy történeteket elmesélni és kihívás jelentős történetet rövid idő alatt megvalósítani. Egészen új stílus kialakulását segítette elő az, ahogy minél pörgősebben próbáljuk elmesélni ezeket a történeteket, és trükköket alkalmazunk, hogy gyorsan, egyszerűen és tisztán megvalósuljon egy ötlet. Ebben segített a sorozat formátuma is, amely nem ilyen lett volna, ha hosszabb verziókat mesélnénk. Úgy gondolom, valahol pozitív dolog a rövid időtartam és segít a sorozatot elkülöníteni a többi szuperhősös műsortól.

lauren faust

LAUREN FAUST névjegye
Az Emmy- és Annie-díjas művész, író, rendező és producer jó pár közkedvelt animáció készítésében szerepet vállalt. Részt vett a Pindúr pandúrok; a Fosterék háza képzeletbeli barátoknak; a Wander, a galaktikus vándor és a Szuper Haver készítésében, ám a széles körű ismertséget az Én kicsi pónim: Varázslatos barátság hozta meg számára, amelynél vezető producerként működött közre. Jelenleg a DC Super Hero Girls-ön dolgozik fejlesztőként és vezető producerként.
Lauren Los Angelesben él férjével, a szintén animációban utazó Craig McCrackennel, az elsőként említett három sorozat alkotójával, valamint lányukkal, Quinnel.

Hogyan ismerkedtél meg a képregényekkel, a sci-fivel és a többi geek dologgal?

Egészen kicsi koromban kezdtem. Először az élőszereplős Csodanő-műsor kapcsán találkoztam a DC-vel. Ebben Lynda Carter szerepelt és nagy hatást gyakorolt rám. Nagyon kicsi voltam, talán négy-öt éves, de imádtam a sorozatot. A képregények mindig is jelen voltak a családomban. Anyukám sok Archie-képregényt vett nekem, a bátyám, Jason pedig megrögzött gyűjtője volt a képregényeknek. Besurrantam a szobájába és elővettem a képregényeit, elolvastam őket, majd visszatettem oda, ahol voltak, hogy ne vegye észre. Habár sokan úgy gondolják, hogy a képregények fiúknak vannak, és hogy őszinte legyek, nem sok lányt ismertem gyerekkoromban, aki szerette őket, én nagyon vonzódtam a képregényekhez, főleg az olyan szuperhőscsapatokhoz, akik között volt női karakter is.

Miért fontos a női szuperhősöket az animációban is a valódi karakterükkel megjeleníteni?

Szerintem azért, mert a lányok hosszú ideje éppen annyira érdeklődnek a szuperhősök iránt és inspirálódnak belőlük, mint a fiúk, de nincs sok lehetőségük magukat viszontlátni bennük. Egy szuperhős-csapat általában egy csomó fiúból és egyetlen lányból áll, és a lány általában sztereotipikus, olyan, amilyennek a férfi írók megalkották. Úgy gondolják, hogy a lányok ilyenek, így viselkednek. Nagyon fontos kiszolgálni a lányok igényeit a hősökkel kapcsolatban, hogy felelősek legyenek, a nap hősei lehessenek, erősnek érezzék magukat, hogy olyan szereplők tükrözzék ezt vissza, akivel azonosulni tudnak, akik olyanok, mint ők.

Nehéz volt meggyőzni a stúdiókat, hogy olyan sorozatot gyártsanak, ami a témáját tekintve alapesetben fiúkhoz szól, de most lányokat céloz meg?

Nagyon érdekes dolog történt a képregények világában az elmúlt években: egyre több lány kezdett el érdeklődni irántuk és ez valamennyi képregénygyártónak feltűnt. Így egyre többet látunk lányoknak célozva, több női karakterrel, és olyan történetekkel, amelyek lányokat jobban érdekelhetnek. Ilyen értelemben nem volt túl nehéz bedobni ezt az ötletet. A Warner Bros. és a DC igazából megkerestek engem, hogy érdekelne-e a DC Super Hero Girls újraindítása. Beletelt egy kis időbe, de nem volt nehéz meggyőznöm őket az ötleteimről. De van mögöttem tapasztalat is. A Pindúr pandúrokon a férjemmel, Craig McCrackennel dolgoztam. Ennek már tizenöt éve, de ez szerintem áttörte az üvegplafon egy részét, a női karakterek megjelenítésének értelmében, és az, hogy részese voltam, bizalmat szavazott nekem és az ötleteimnek a stúdió részéről. Mondhatom, tíz évvel ezelőtt az emberek azt mondták, hogy a lányok nem szeretik a rajzfilmeket a hercegnős filmeken kívül, így ez az elmozdulás az elmúlt pár évben nagyon feltűnő és örömteli volt.

Hogyan kezelted a nemi előítéleteket?

Az az érdekes a szuperhősökben, hogy hosszú ideje általában egy csapat férfi szuperhős és egy női szuperhős alkot csapatot. Ennek a nőnek kell minden női dolgot megtestesítenie valahogyan, tehát amikor ilyen sok női karaktert alkotunk, fel tudjuk fedezni a különböző aspektusokat, hogy a szereplők ne essenek vissza a sztereotípiákba, és ne csak a divattal és a hajukkal foglalkozzanak. A karaktereink különböző testalkatokkal is rendelkeznek. Nem akarunk egy divat iránt érdeklődő lányt sem elidegeníteni, így megjelenítünk pár karakternél ilyen tulajdonságokat is, de vannak olyanok, mint Supergirl, aki külsőleg is erős és izmos. Ezek általában férfiakra jellemző tulajdonságok. Supergirl emellett lázadó személyiségű, hirtelen haragú is. A „rossz lányunk” egy rajongó, aki odavan a képregényekért és a játékfigurákért, amelyek szintén fiús tulajdonságnak vannak elkönyvelve, de hiszem, hogy a lányok is rengeteg érdeklődési körrel bírhatnak. Ha van tehát hat szuperhősöm és hat bajkeverőm, akik mind lányok, akkor csodálatos lehetőség mindegyiknél a sztereotípiákon túli oldalakat megmutatni. Áttörni más emberek elképzeléseit a lányok érdeklődési köreiről igazán üdítő. A másik szintén csodálatos dolog, hogy bemutathatjuk, mennyi hobbival rendelkezhetnek a tinilányok, és nem kell csak a tipikusan lányos ötletekre hagyatkoznunk. Azzal, hogy ezt tesszük, a fiúkat is rávesszük, hogy nézzék a műsort, mert ők is tudnak azonosulni a karakterekkel, hiszen érdekes, fiúk számára is releváns személyiségjegyeik vannak.

Milyen tapasztalattal szolgált számodra ez a projekt?

Izgalmas lehetőség számomra, hogy kalandos történeket meséljek. Ebben a műsorban mesélni tudok arról, hogy milyen tinédzsernek lenni – erre régóta vágyom és izgalmas a tinilányok tapasztalatairól beszélni, a mókáról, az érzelmekről, az érésről, amin mind átestünk fiatal nőkként. Két dolog, amit szeretek. Szeretem a szuperhősöket, egész életemben olvastam képregényeket, és mindig is szenvedélyesen szerettem történetet mesélni nemcsak lányokról, hanem lányok önképét segítő történeteket, hogy jól érezzék magukat azoktól az élményektől, amelyeken átesnek, és hogy segítsen nekik a kihívásokkal szembenézni, amelyekkel találkoznak. Forgatókönyvíróként és filmkészítőként tehát a legjobb megkapni a lehetőséget arra, hogy végre elmeséljem ezeket a történeteket és megosszam az ötleteket, amik az egész karrierem alatt végigkísértek.

DC Super Hero Girls szeptember 28-ától mindennap 14:55-kor a Cartoon Networkön!
Tags: , , ,
You might also like:
Like this article? Share with your friends!

Read also:

Menü