Szakítás utáni depi, novellafeldolgozás, gettóélet: a legújabb MOME-filmek

Elsődleges

Április 20-án, pénteken mutatták be a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációszakosainak filmjeit a Kiskakas szervezésében. A Toldi moziban tartott vetítésen a fő attrakció, a mesterszakosok diplomamunkái mellett alapszakosok animációit is megtekinthettük. Bátran kijelenthetjük, hogy jó kezekben van a magyar animáció jelene és jövője.

Mielőtt beültünk volna a másfél órás vetítésre, a MOME Grafix keretében a mozi előterében válogathattunk a diákok minden olyan munkájából, ami nem animáció. Ezeket a rajzokat, festményeket, grafikákat, pörgetőfüzeteket meg is vásárolhatták a látogatók. A fél nyolcas vetítés során csordultig megtelt a nézőtér, még a lépcsőkön is ültek. A filmeket az egyetem két oktatója konferálta fel, de az ő felszólalásaikon túl az alábbi, szinopszisokat, képeket és villáminterjúkat tartalmazó füzetből is többet megtudhattunk a mesterszakos diákokról és filmjeikről.

MOME

A diplomapremiereket a MOME Anim Friss előzte meg, amelyet Tudisco Júlia Sirens című kevert technikával készült, életvidám animációja nyitott. Rövid történet négy hajót építő, énekelgető lányról és egy szomorú menyasszonyról. Ezután Hlavay Bence Aura című munkája következett. „Kindulásnak a szürke, nyirkos magányt használtam. Ez a melankólia járja át a filmet ami olyan tájakon mutatja a főhőst, amelyek a természet és az élet szimbólumai, azoban most egy teljesen más oldalát mutatja. Egy távoli, elhagyatott vilagot jár be a kutyás férfi. Egykor élettel teli környezet hideg, nyirkos és szürke formáját fedezi fel.”

Tobai Botond Symptoms című kétperces filmjében az élő képeket és a 2D-s animációt ötvözte. A kiüresedésről szóló film egy lakásba kalauzol el, ahol animált arcú, kidőlt fiatalokkal találkozunk. Kühnel-Szabó Anita Random című alkotása olyan film, amely nem a történetmesélést tűzte ki célul. Sokkal inkább egy változatos képi világot jelenít meg, ami mentes mindenféle kötöttségtől. A jelenetek szinte egy teljesen különálló filmből kivágott részek is lehetnének, és ezzel sajátos rendszert alkot. Nincs rejtett értelmezése, vagy asszociatív mondanivalója. Pontosan ezzel a szabad alkotói szándékkal, humorral, és változatossággal akarja szórakoztatni a nézőket.

Az ezt követő, alább megnézhető Illuminair című videoklip egy karakter útját mutatja be, ahogyan próbálja elérni plátói vágyát, a Napot. Főhősünk küldetését számtalan természeti akadály keresztezi, melyekkel szemben kitartóan ellenáll, lehetetlennek tűnő célja elérése érdekében. A nap és a karakter közti dinamika egy szerelmi viszonyt feltételez, melynek beteljesülése bizonytalan. Vágyaitól elvakítva, főhősünk, megküzd az elé állított próbatételeken, hogy elérje végső célját.

Alexander Gratzer Animateur című digitális rajzanimációjában a monoton, ám jelentéssel bíró felvezetés után egy pár abszurd beszélgetésének lehetünk tanúi. Bogyó Péter Moxon című filmje Ambrose Brice: Moxon emberére akad című novellája alapján készült elképzelt filmnek az előzetese. Egy Moxon nevű tudós megalkot egy mesterséges intelligenciával rendelkező robotot. A robot megalkotásának kulcsmomentumai után, megláthatjuk, hogy milyen következményekkel jár, ha ez a robot elveszít egy sakkmeccset.

Könnyedebb vizekre eveztünk Ivády Tamás cicás moziszpotjával, egy papírkivágással készült animációval, amelyben cicák ülnek a moziban, ahol éppen valamilyen romantikus, kellemes film megy. A nézők boldogan, meghatódva nézik a vásznat, a párok összebújnak… Amikor egyszer csak hangos kutyaugatás hallatszik, minden cica gombolyagpamaccsá válik a nagy riadtságtól, azonban a hang forrása valójában egy telefon, amit gazdája nyugodt szívvel vesz föl, de felnézve szembesül a rászegeződő tekintetekkel. A film felhívja a figyelmet arra, hogy mozizás közben kapcsoljuk ki a telefonjainkat. A film – ezt a küldetését tekintve – akár első is lehetett volna a sorrendben.

Kádár Melinda Hypnagogia című filmje nem mindennapi témát dolgoz fel: azt a tudatállapotunkat, amelyet magunk sem tudunk pontosan leírni, ezért az animáció tökéletesen megfelel erre a témára. A filmben testközeli betekintést kapunk az elalvás előtt lejátszódó szokatlan tudati folyamatokba. Lydia Reid Narcis című, többféle technikát ötvöző animációja egy hiú és makacs tinédzsert mutat be, aki még a vacsoraasztalnál is szelfiket lő magáról. Hősünk és a szülei közötti generációs szakadék olyan feszültséghez vezet, amelynek nem várt következményei lesznek…

Ivády Tamás után Simon József volt az, aki übercuki karaktereket álmodott a filmjébe. Nem baj című animációjában egy róka gombát keres az erdőben, de mindig eltéveszti. Ha a gomba messziről gombának is látszik, közelről megnézve már korántsem biztos, hogy az. Molnár Eszter Mercy-jében két testvér egy üres, szinte élettelen környezetbe zárva tengeti napjait, amíg két természetfeletti lény jön látogatóba, akik ezt a kihalt helyet élővé szeretnék varázsolni. Habár ez sikerül, és egyfajta nagyobb jót hajtanak végre, elvesznek valamit cserébe. A két lány eggyé válik, változáson mennek keresztül, emiatt megszűnik az addigi életük, és valami új születik belőlük. Edőcs Zsófi és Bogyó Péter Búgócsiga című, fekete alapon élénk színekkel dolgozó krétaanimációja Deru I would like című dalára készült. Egy apa és gyermeke egy közös térben, azonban egymástól eltávolodva végzik mindennapi tevékenységeiket.

A mesterszakosok diplomafilmjei

A MOME Anim Friss után sor került a mesterszakosok diplomafilmjeinek levetítésére is. Szénási Marcell Zűrös környék című, kilencperces animációja egy elképzelt helyszínen játszódik, sokkal inkább egy abszurd képzelgés, mint valós történet. Nem kerülünk közel egyik szereplőhöz sem, bár a főszereplő srác szinte mindig jelen van, mégis az utca váratlan eseményein van a hangsúly. Spontán kerül interakcióba az utcán látott emberekkel, ez fűzi össze az egymástól különálló jeleneteket. Kiszámíthatatlanul és ok nélkül történnek az események, nincsenek támpontok, ez nyomasztó és felszabadító is lehet. Az az álomhoz hasonló érzet jelenik meg, mint amikor nem tudunk irányítani, ki vagyunk téve a környezetünknek, ami már nem a megszokott, nem biztonságos, és egyszerre szorongást és izgalmat kelt.

Láng Orsolya tízperces, Szezon után című filmje egy kis halászfaluban játszódik, ahol egyik nap olyan, mint a másik. A helyi lakosok a táj elemeiként élnek egymás mellett. Egy apró kibillenés azonban elég ahhoz, hogy megtörje a rutint, és a zárt világok egymásra nyíljanak. A különleges napok nem első látásra tűnnek fel, hanem amikor véget érnek.

Rónyai Balázs Betontenger című videojáték-előzetese egy rövid, interaktív történet, amelyben egy testvérpárt, Bikát és Rigót követve nyerhetünk bepillantást a hatalmas betonváros működésébe. A város, amelyet emberek és robotok laknak, már réges-rég a természettől elszakadva, rezzenéstelenül áll. Ám egy nap a testvérek olyan jelenséggel találkoznak, amelyet eddig csak legendának hittek…

Varga Tímea Laura Még nem című animációja Erdős Virág Május című novelláját dolgozza fel. A játszóházból egyszer mindenkit hazavisznek. Egy gyerek azonban hiába vár az édesanyjára, ezért elindul, hogy megkeresse. Egymás mellett, változatos helyszíneken bontakozik ki két sors, két életút, melyek talán sosem keresztezik egymást.

Hegyi Olivér Take Me Please című, csaknem 13 perces filmje egy szakítás és velejáróinak lemodellezése: a fiú bizonytalan, a lány megelégeli ezt, a fiú találkozik a lány új fiújával, ami megrázóbb a vártnál, a fiú menekülni próbál, a fájdalom fokozódik, sodródik az árral, annyira sajnáltatja magát, hogy „bele is hal”, utána megint egymásra találnak, végül kénytelenek belátni, hogy ez mégsem működik. A film a nemrég megrendezett Friss Hús filmfesztiválon első lett az animációk kategóriájában. Emellett az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál diplomafilmes versenyprogramjára is nevezték.

A diplomafilmek vetítését szervező Kiskakas egyébként animációs filmklubokat is tart, az elsőről már beszámoltunk.

(Toldi Mozi/Kiskakas, képek: képernyőképek a filmekből)

Tags:
You might also like:
Like this article? Share with your friends!

Read also:

Menü