Sztereotípiák vizuális megjelenése a Csipkerózsikában

Elsődleges

Míg az animációs Disney-filmekben élesen elválasztható egymástól a jó és a gonosz, az élőszereplős feldolgozásokban sokszor elmosódnak a határok. Lehet, hogy a gonosz szereplő nem is olyan aljas, ha az ő szemszögéből nézzük a történetet. Ez a Sztereotípiák vizuális megjelenítése Disney-mesékben című dolgozat következő része. A bevezetés és a dolgozat háttere a cikksorozat első részében olvasható.

A Charles Perrault meséje alapján készült Csipkerózsika című rajzfilmet 1959-ben mutatták be. Ennek a Csipkerózsika-történetnek a továbbfejlesztett változata a 2014-es Demóna című élőszereplős fantasy- és kalandfilm. Fontos, hogy a két történet alapvető, lényegi elemekben tér el egymástól.

A Csipkerózsika története: Lipót király feleségével lányuk, Hajnal születésének alkalmából ünnepséget tartanak, amelyen eljegyzik lányukat Fülöp herceggel. Három jó tündér hivatalos az eseményre, akik ajándékokkal érkeznek; szépséget, boldogságot, és énektudást adnak a hercegnőnek. Ebben a jelenetben tetten érhető az a sztereotípia, hogy egy lánynak mindig szépnek és jókedvűnek kell lennie. Akkor szép, ha karcsú, szépen mosolyog, szőke a haja, világos a bőre, és pirosak az ajkai. Ezt a klasszikus, nőies megjelenést a Demónában és a rajzfilmben is nagyrészt kék ruha viselésével ellensúlyozzák, amennyiben a kék kevésbé nőies szín. A történet fő konfliktusa az ünnepségen bontakozik ki a rajzfilmben: megjelenik Demóna, és büntetésből – amiért őt nem hívták meg – megátkozza a hercegnőt. Az átok szerint a tizenhatodik születésnapján rokkával megszúrja magát és halálos álomba zuhan. Ezt az átkot enyhíti a harmadik tündér azzal, hogy csupán mély álomba merül, amelyből az igaz szerelem csókja ébresztheti fel.

A Demóna alapjaiban eltér a Csipkerózsikától. Ahogy azt a film szlogenje is előre jelzi: „A mesét már ismered. Most tudd meg az igazságot!”. A film Demóna gyerekkorával kezdődik, elmesélve, hogyan jutott odáig, hogy bizalmatlanná és gonosszá vált. Itt a konfliktus abból ered, hogy a leendő király felhasználta őt a hatalomszerzéshez, amiért Demóna később elátkozta Lipót lányát, Aurórát a már ismertetett átokkal. Azonban Demóna idővel megkedveli Aurórát, vissza akarja vonni az átkot, de már késő, az átok beteljesül.

A legnagyobb különbség a két változat között, hogy a filmben végül Demóna puszija ébreszti fel Aurórát az örök álomból, mint az őszinte és tiszta szeretet megnyilvánulása, míg az animációban a herceg csókja. Ezzel vizuálisan is hangsúlyozzák a szeretet megnyilvánulását. Ugyanakkor ez a különbség abból is adódik, hogy az élőszereplős változatban az eljegyzés teljesen kimarad, Csipkerózsika akkor találkozik először a herceggel, amikor visszamegy a nénikéihez. Lehet, hogy azért maradt ki, mert túlságosan hasonlított volna az eredeti történet erősen sztereotip jelenetére, ha a herceg a megmentő.

A rajzfilmben a történet úgy indul, mintha könyvből esti mesét olvasnának a nézőknek. Egy narrátor vezeti végig a nézőket a mesén. A Demónában a narrátor szerepe bár szintén jelen van, a könyv megjelenése elmarad.

Az animációs változatban nagyon feltűnő, hogy a háttér inkább egy előre letudott festményre hasonlít, úgy tűnik, mintha sokkal kevesebbet foglalkoztak volna vele, mint a szereplők meganimálásával. Ennek oka az akkori vizuális technológiai szint lehet. A Demónában az animációs hatások olyannyira ki voltak dolgozva, hogy a különleges élőlényekről el lehet hinni, hogy valóban léteznek. Fontos hangsúlyozni, hogy a két film között bő 55 év telt el, és ez az idő rengeteg technológiai újítást hozott magával. (Aprólékosság, színtelítettség, esztétikusabb és valóságosabb ábrázolásmód vált lehetővé.)

A rajzfilmben három szín hangsúlyos: a piros, a kék és a zöld. Ezek a tündérek ruházatában, az erdei jelenetekben, a madarak tollazatában, az alattvalók ruháiban és a tűzijáték során is megjelennek. Kiemelendő a zöld és kék használatában megmutatkozó különbség: a rajzfilmben a jó és a rossz ellentétét szimbolizálják. A kék a jóság színe, míg a méregzöld a gonoszságé, így Demónáé. A filmben a színek egész skálája jelen van: minden mozdulathoz, élőlényhez, szereplőhöz valamilyen szín társul. Demóna az elején, amíg jó volt, barna öltözékben járt, gonoszként feketébe burkolózott, végül, amikor ismét jó lett, visszatért a barna viselethez. Auróra a film alatt végig kékben tündökölt. A tündérek és a többi szereplő főbb színein nem változtattak. A kontraszt Auróra és Demóna öltözékében is ahhoz a sztereotípiához kapcsolódhat, hogy a gonoszak jellemzően sötét ruhákat viselnek (barna, fekete, lila, vörös), míg a jók ártatlanabbnak tűnő, világosabb színekben jelennek meg (világoskék, rózsaszín, világoszöld, fehér).

A szereplőket úgy emelték át az élőszereplős verzióhoz, hogy hasonlítsanak a rajzfilmbeli elődökhöz. Ilyen például a tökéletes herceg és a hozzá kapcsolódó sztereotípia; mindkét változatban jelen van a fehér ló, ahogyan a tökéletes külsejük is megegyezik a rajzfilmben és a filmben. Jellemző sztereotípia, hogy a fehér lovon érkező herceg lova ápolt, a fiú haja elegáns, gyönyörű a mosolya, kedves, udvarias, már-már lovagként viselkedik, aki természetesen első látásra beleszeret a hercegnőbe.

A tündérek szó hallatán az embernek azonnal a jó, szép és apró élőlények jutnak az eszébe. Ez a filmben a három tündér esetében így is van, de Demóna esetében nem. Demóna a főgonosz, aki egykor tündér volt, de nem a szokványos tündérszárnyakkal, hanem inkább sasszárnyakkal, és nem pálcával, hanem a kezeivel varázsolt. Ez is azt bizonyítja, hogy nem minden az, aminek megszoktuk.

A királyi pár a rajzfilmben a megszokott pozícióban látható. A trónon ülnek, mindenük megvan, koronát viselnek és felelősségteljesen viselkednek, ám a királynő szerepe háttérbe szorul, ahogy a filmben is. A film végére a király már-már beleőrül a Demóna elfogására szőtt tervébe, eltaszítja maga körül az embereket, és tisztelet helyett gyűlöletet vív ki maga ellen.

A következő részben a 101 kiskutya-filmekről lesz szó.

Tags: ,
You might also like:
Like this article? Share with your friends!

Read also:

Menü