Míg az animációs Disney-filmekben élesen elválasztható egymástól a jó és a gonosz, az élőszereplős feldolgozásokban sokszor elmosódnak a határok. Lehet, hogy a gonosz szereplő nem is olyan aljas, ha az ő szemszögéből nézzük a történetet. Ez a Sztereotípiák vizuális megjelenítése Disney-mesékben című dolgozat következő része. A bevezetés és a dolgozat háttere a cikksorozat első részében olvasható.
A Hamupipőke az igazi és tökéletes tündérmese. Évszázadok óta ismerik a földkerekség majdnem minden pontján valamilyen formában. A kemény munka és a türelem meghozza gyümölcsét – lehetne összefoglalni. A Disney-rajzfilmet nézve is hasonló információkat lehet leszűrni. A csöndes szerény lány a varázslat segítségével találkozik élete szerelmével, akinek már attól eláll a szava, hogy meglátja. Sajnos a rajzfilm azt sugallja, hogy a külső a legfontosabb. Szerencsére ez az élőszereplős filmben megdől, sőt, még a hercegnek is több jutott, mint két-három rövidke mondat.
Míg az animációban a gonosz mostoha kegyetlen és nagyon csúnya, addig az élőszereplős filmben inkább szánni való és megsértett, ugyanakkor elegáns, gyönyörű és erős nő képét sugallja. Ebből kifolyólag itt megdőlni látszik a „gonosz egyenlő csúnya” sztereotípia. A színek használata az ő, illetve lányai ruháján is jól megfigyelhető. A mesében inkább a pasztellszínek vannak szembeállítva a csillogással és tündökléssel, az egyszerű ház és a kastély pompájának tükrében. Ez nem tűnik el teljesen a filmben sem, viszont itt sokkal több a kontraszt, már apróbb részletekben is, például a ház esetében egyszerűbb, sötétebb színeket használtak, a természetben található élénk színekkel ellentétben. A legdominánsabb színek az arany vagy sárga, a kék, a zöld, a fekete és szürke. Az egyik érdekesség, hogy mind a két verzióban a mostohanővérek mindig ugyan azt a színt hordják, csak más árnyalatot használva.
A hatalmas, csillogó kastély ugyanolyan, bár a filmben díszesebbnek, ugyanakkor kisebbnek tűnik a táncterem, és emiatt sokkal több figyelem fordul a táncoló párra.
Az üvegcipő központi szerepet tölt be mindkét változatban, hiszen ez a kulcs az egymásra találásban. Bár a történet szempontjából másképp derül ki a két változatban, hogy Hamupipőkéhez tartozik, de a happy end természetesen biztosított mindkettőben. A rajznál egyébként nem lehet tudni, hogy a báli ruha fehér vagy világoskék, míg az igazi anyagból készült ruhánál ez teljesen egyértelmű.
A főszereplőt nézve, ruhái színe és szabása nagyjából mindkét változatban megegyezik. Hamupipőke nagyon szerette a szüleit és a filmben sokkal több kapcsolata is van velük, ezért a filmben nagyon hangsúlyos a bátorság és a kedvesség. Míg a mesében inkább elnyomott szerepet tölt be, addig a filmben inkább hősként jelenik meg, amiért ilyen sok mindent ilyen csendesen eltűr, de valódi gondolatai olvashatók ki tartásából és az arcán átsuhanó érzelmekből. Ami pedig az egyik legmeglepőbb, hogy míg a rajzfilmben végig gyámoltalan marad, az élőszereplősben egyszer csak elege lesz és elvágtat. És itt találkozhatunk az egyik legnagyobb különbséggel, mégpedig a herceggel való első találkozás formájában. Mint már említettük, a herceg mondatmennyisége jóval több az egyik, mint a másik változatban, ennek következtében a rajz nem túl részletes, míg a filmben a mimikája, megjelenése, kiállása sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Bár mindkét verzióban tipikus „prince charming”, de természetesen ez a dolga. Az apja felé érzett megfelelési vágya és a saját szíve közötti vívódása még mélyebbé teszik a herceg karakterét, amely jól látszik a mimikáján és a testtartásán is.
Akit még érdemes megemlíteni, az a főherceg (duke). A rajzfilmben igazi vesztes, de legalább jó szándékú és segítőkész. A filmben viszont pont az ellenkezője, ám úgy tűnik, mintha az ő „szerepét” a főkapitány vette volna át. Ami szintén a sztereotípiák ledöntéséhez kapcsolódik, hogy a tiszt fekete férfi.
A vége természetesen mind a kettőnek esküvővel és fehér ruhával végződik. Mind a kettő utalás arra, hogy társadalmilag mik az elvárások, de ez nem feltétlenül probléma, főleg egy gyerekeknek készült produktumnál.
A következő részben az Alice Csodaországban-filmekről lesz szó.
