Sztereotípiák vizuális megjelenítése Disney-mesékben

Elsődleges

Míg az animációs Disney-filmekben élesen elválasztható egymástól a jó és a gonosz, az élőszereplős feldolgozásokban sokszor elmosódnak a határok. Lehet, hogy a gonosz szereplő nem is olyan aljas, ha az ő szemszögéből nézzük a történetet. A következő hetekben egy egyetemi dolgozatot fogunk közölni a szerzők hozzájárulásával, akik hét mese animációs és élőszereplős Disney-feldolgozását hasonlították össze a sztereotípiák vizuális megjelenítését vizsgálva.

Bevezetés

A Disney-mesék mindannyiunk gyerekkorát meghatározták, nem csupán a vásznon, hanem az öltözködésünkben, a DVD-gyűjteményekben, játékokban és a vágyainkban is. Ezek a mesék részei voltak a legkorábbi vizuális élményeinknek, éppen ezért kézenfekvő volt, hogy ebben a témában vizsgálódjunk. Kommunikációszakos hallgatókként gyakran találkozunk a befolyásolás fogalmával, amitől – úgy gondoljuk – a mesék sem mentesek. Az elképzelésünket támasztja alá Ashley Bispo és Letizia Schmid kutatása is, amelyben öt–tízéves lányokat figyeltek meg. Eredményeik szerint a nem realisztikus megjelenítések rossz ideálkialakítást okozhatnak a fiatal lányoknál, ami befolyásolja a társadalomban később betöltött szerepüket is. Ez vonatkozhat a viselkedésre és a testi énkép kialakulására is, és a későbbiekben is hatással lehet annak megítélésére. Természetesen, ahogyan a lányokat, úgy a fiúkat is befolyásolják a vizuális tartalmak. Az újabb és újabb kutatási eredmények ráirányították erre a jelenségre a figyelmet, aminek következtében lassú változás indult meg mind a filmiparban, mind a rajzfilmiparban. A kutatásunkban a változás megfigyelésére teszünk mi is kísérletet.

A Disney Brothers megjelenése

A céget Walter Alias Disney alapította testvérével, Roy Oliver Disney-vel 1923-ban, amelynek akkor még Disney Brothers Cartoon Studio volt a neve. Mind a cég, mind az egyik fő karakterük, Mickey egér is sok változást élt már meg. A megalakulás után négy-öt évvel a terjesztő, Charles Mintz megszerezte Walter következőnek szánt, Oswald the Lucky Rabbit című rajzfilmsorozatának tulajdonjogát, amellyel együtt a sorozat rajzolói is távoztak a cégtől. Az események azonban csüggedés helyett egy új karakter megalkotásához vezettek, így született meg az azóta is népszerű Mickey egér. 1928. november 18-án a New York-i Colony Theaterben vált igazi sztárrá, ahol bemutatták az első hangos rajzfilmjüket, a Steamboat Willie-t. Innen ered a mai Disney-animációk elején látható Mickey-s jelenet is, amelyben hajóskapitányként szerepel.

Egy ideig maga az egér volt a logó, ezért is olyan népszerű az Egyesült Államokban és ezért reklámozzák a nagyfülű hajpánttal Disneylandet. Ezt idővel felváltotta az ikonikus kastély, amelynek eredetéről azóta is folyik a vita, mert az emberek nem tudják eldönteni, hogy a világ mely kastélya(i) ihlethették. Walt Disney 1955-ben nyitotta meg első Disneylandjét. Ennek egyik központi látványossága lett az a kastély, amely most már minden Disney-alkotás elején látható. Ennek a filmindítónak a társaságában lehetett évtizedekig látni a tipikus Disney-kéket.

Disneyland

A sztereotípia fogalma, célkitűzés

A témánk szempontjából fontos meghatároznunk a sztereotípia fogalmát: „A sztereotípiák a különféle társadalmi nagycsoportokra jellemzőnek tartott tulajdonságokra utaló megállapítások, amelyek egy-egy csoport viszonylatában nagyfokú közmegegyezésen alapulnak, és időben meglehetősen szívósan fennmaradnak”. Vagyis a társadalom a csoportközösséget alkotó tulajdonságból sematizálja a sztereotípiákat a „ha az egyik tulajdonság igaz mindenkire, igaz a másik is” elven. Ez egyfelől egyszerűsíti az észlelést, másfelől azonban téves megítéléseket eredményez. Ilyen sztereotípiák alapján kategorizálja a társadalom a nőket és férfiakat is, amelyek befolyásolják a nemi szerepekről alkotott képet.

A társadalmi folyamatokkal a szociológián belül három főbb elmélet foglalkozik, közülük a Karl Marx nevéhez kötődő konfliktuselmélet emelendő ki, amely többek között a társadalmi egyenlőtlenségeket és az ezekből fakadó társadalmi konfliktusokat vizsgálja. A konfliktuselmélet egyik megközelítése a nemiegyenlőtlenség-elmélet, amely a 19. században bontakozott ki igazán a feminista mozgalmaknak köszönhetően. A mozgalmak számos eredményt értek el, így például a szavazati jog és az oktatás területén, ugyanakkor számos elképzelés él arról, hogy milyenek a nők, illetve milyennek kellene lenniük (háziasnak, gyengédnek stb.). Ezzel párhuzamosan tartják magukat a férfiakat hátrányosan érintő sztereotípiák, minthogy a férfi mindig erős, sosem sír, mindig bátor és nincs szüksége segítségre. Ezek a szerepekké vált sztereotípiák örökítődnek generációról generációra, amelynek eszközei lehetnek a mesék is. A The Walt Disney Company lassan 80 éve mesél, ezalatt generációk nőttek fel azokon a mintákon, amelyeket a mesék adnak. Egyre nagyobb tömegekhez jutnak el a Disney-rajzfilmek, filmek, köszönhetően előbb az olyan médiahordozóknak, mint a videokazetta, manapság pedig az internetnek. Az eltelt 80 évben némiképp változtak a sztereotípiák és a megítélésük is, ami minden bizonnyal hatott a Disney-mesék világára is. Ez nemcsak a történetekben tükröződhet, hanem a vizuális megjelenítésben is. Ide értjük a lányok szoknyaviselését, a rózsaszín ruházatot, a tökéletes arcokat, ahogyan az atletikus felépítésű, jóvágású fiúk megjelenítését is.

A mesékben a női-férfi sztereotípiákon kívül felbukkan a tipikus jóság- és gonoszságábrázolás is, amely gyakran arra épül, hogy a gonoszság egyenlő a csúnyasággal is, mintegy külső manifesztációjaként a belső rémségeknek. A valóság azonban ennél árnyaltabb, és ahogyan az egyéb sztereotípiákat, ezt is lebontani látszik a Disney. Az elmúlt közel 80 évben sokat formálódott tehát az, hogy milyen mintát kívánnak közvetíteni a gyerekek felé, amely különösen azokban a mesékben vizsgálható, amelyeket többször feldolgoztak. Hipotézisünk szerint minél több idő telt el az első verzió és a feldolgozás között, annál kevésbé érhetőek tetten a nemi sztereotípiák. Eközben az egyéb sztereotípiát is lebontanak lassan, a karakterek árnyaltabbá és összetettebbé válnak. A hipotézisünk alátámasztására hét történetet választottunk, amelyeknek készült animációs és élőszereplős filmváltozata is. A Robin Hood kivételével mindegyik esetében az animációs változat a korábbi. Mivel több mesén keresztül szerettük volna a hipotézisünket vizsgálni, a terjedelem miatt csak a legfontosabb és leglátványosabb sztereotípiákat mutatjuk be, kiegészítve a vizuális és tartalmi szempontból különleges jelentőséggel bíró tárgyakkal.

Tartalom

Hamupipőke
Alice Csodaországban
Robin Hood
Csipkerózsika
101 kiskutya
A dzsungel könyve
A szépség és a szörnyeteg

Összefoglalás

Megfigyeltük, hogy bár sztereotípiák és tipizálások mindenfajta történetmesélésben előfordulnak, de a törekvés, hogy a néző ne mindig csak egy oldalról lássa a világot és a híresebb történeteket, jól kivehető az új filmekben. Akár abból a szempontból vizsgáljuk a kérdést, hogy milyen egy hercegnő, akár abból, hogy ki a jó, ki a rossz. A hercegnők vagy hétköznapi lányok nem kell, hogy mindig elesettek és megmentésre váróak legyenek; ahogy a gonoszság mögött is több érzelem és emberség bújhat meg, még ha a felszín mást is mutat; ahogy a jóképű férfiak is lehetnek a valódi antagonisták, gonoszok. Ezek megjelenítése vizuálisan sokszor a színekben igazán egyértelmű, de a mimikákban, öltözködésben és testi jegyekben is megnyilvánul, ahogy a cselekvések és gesztusok ábrázolása is fontos. Ezenkívül azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mikor készültek a filmek és mennyi idő telt el a két feldolgozás között. Valamint, ha két változat között rövidebb idő telt el, kisebbek a különbségek, amely alól kivételt képez a Robin Hood, két okból is. Az egyik, hogy itt a rajzfilm a későbbi, a másik, hogy időben ez a két film áll legközelebb egymáshoz, mégis nagyon sokat változott a női főszereplő.

Megfigyeléseink alapján a régebben készült változatokban mindenki besorolható volt a jó, a rossz vagy a semleges táborba. Ezt megdönteni látszik az új feldolgozások tematikája, ahol bárkiről kiderülhet, hogy valójában nem szegény király, akinek elátkozták a lányát, hanem egy kapzsi ember, aki rossz személyt haragított magára. Nem minden a külső, vagy az, hogy hova születünk, nagyon fontos a valódi értékek tiszteletben tartása és a másik fél helyzetének megértése is, mert megeshet, hogy nem önszántából, vagy jókedvéből tévedt a másik oldalra. Ezek a változások nem mindenhol egyformán érhetőek tetten, így például A dzsungel könyvében sem. Ott csak a gonosz megjelenítése volt hangsúlyosabb az új változatban, de más sztereotípiaváltozással nem találkozunk. Ez összefügg azzal is, hogy egy hercegnős mesében teljesen más problémákkal találkozhatunk, amelyek esetenként sokkal több nemi sztereotípiát tartalmaznak, mint akár az állatmesékben (101 kiskutya) ahol a fő hangsúly a jón és gonoszon van.

Vannak bizonyos vizuális elemek, amelyekre külön odafigyelnek. Ilyen például a kék ruha viselése, ami megjelenik a Hamupipőke, az Alice csodaországban, a Csipkerózsika, A szépség és a szörnyeteg című filmekben. Leatrice Eiseman, a Pantone Color Institute ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta, hogy mélyebb az indok, mint amit csak a neve reprezentál (égkék). „Ez valami olyan biztos pont, amit várunk, például az, hogy megpillantsuk a kék eget. Ebben bízunk. Lehet, hogy felhők takarják el, de tudjuk, hogy ott van.” – mondta Eiseman (Boult, 2017). Ebből következik, hogy a színek nagyon fontos szerepet kapnak, többek közt például a sárga jelenti az aranyat, a gazdagságot, a sötét színek a gonoszt, az egyszerűbb pasztellszínek a szegényebbeket. Arra is látunk példákat, amikor e színek a saját maguk által felállított sztereotípiát rombolják le. Például a barna, a szürke, a zöld használata nem feltétlenül a gonoszat, vagy a szegénységet jelölik, hanem a természet közelségét, az élettel való harmóniát, mint A dzsungel könyvében. Ami nagyon érdekesen összevág, de a kutatásunk eredményeiben kevésbé hangsúlyos, az a rózsaszín használata. Szintén sztereotípia, hogy rózsaszínt csak a lányok hordanak. Ez a gondolat is szerepet játszhatott a Csipkerózsikában, amikor két tündér az ajándékba szánt ruha színén vitatkozik: rózsaszín vagy kék.

Azt gondolnánk, hogy egy animációs filmet sokkal különlegesebbre és részletesebbre lehet elkészíteni, mint egy élőszereplős film díszletét, mégis azt láttuk, hogy ezekben az esetekben pont az ellenkezője érvényesül, ennek egy lehetséges okaként azonban érdemes szem előtt tartani az eltelt időt és a technikai lehetőségeket.

A különleges tárgyak használata, jelenléte is említésre méltó, hiszen ezek hétköznapi tárgyakból varázserővel felruházott, sorsokat alakító csodává válhatnak. Ez rámutat arra, hogy a gyereknek nem kell különleges képzelőerő ahhoz, hogy valamiből egészen egyedit készítsenek és természetesen a felnőttek is szívesen segítenek ennek megvalósításában.

Amire külön nem tértünk ki az elemzésekben, az a varázslat. Ennek a különleges képességnek, tulajdonságnak a vizuális „tettenérése” nagyon nehéz, a Disney leginkább csillogást használ, tűzijátékot és sebesen mozgó színes csíkokat.

Meglátásaink szerint sok olyan értéket tartalmaznak ezek a filmek, amelyek jó hatással lehetnek a felnövekvő generációkra, viszont fontos azt is szem előtt tartani, hogy bizonyos dolgokban szükségesek a változások.

Szerzők

A dolgozatot Tisza Dóra álmodta meg. Írta Abonyi Ákos, Kovács Bettina Karolina, Kovács Ottilia Linda és Tisza Dóra a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kommunikáció és médiatudomány szak Vizuális kommunikáció tantárgya számára. A ruhás képeket Tisza Dóra és Abonyi Ákos szerkesztette.

Bibliográfia

Az anyagok utolsó letöltési ideje: 2017. május 16.

Tags:
You might also like:
Like this article? Share with your friends!

Read also:

Menü